A bulimiát 1979-ben fogadták el, mint önálló pszichoszomatikus betegséget. Leginkább a fiatal felnőtt korú nők betegsége, inkább a közép, vagy felső társadalmi-gazdasági osztályhoz tartozók között. Egyik okát a mai kor szépségideáljában látják, azzal a divattal, amely a vékony, magas, manökenalkatú nőknek kedvez, és a kövérséget egyfajta szégyenbélyegnek tartja.
A bulimia nervosa legfontosabb tünetei: túlevés, falási rohamok, testsúlycsökkentő módszerek fokozott és halmozott használata, önhánytatás, hashajtó, vízhajtó szedése, intenzív testedzés, koplalás.
A falásrohamok hetente több alkalommal, legalább három hónapon keresztül jelentkeznek. A falási rohamok utáni önhánytatás, vízhajtás, hashajtás titokban történik. A falás után önkontroll –vesztési érzésük van, majd bűntudatuk és szégyenérzésük, így tovább romlik önértékelésük, melyet túlzottan befolyásolja a test alakja, súlya. Milyen „mellékhatásai” lesznek ezen kezelési módoknak? Az önhánytatás következményeként kophat a fogzománc, a fültőmirigy megnagyobbodhat, a nyelőcső nyálkahártyája begyulladhat, a vér káliumszintje leesik, szívritmuszavart idézhet elő… Így mindezeket figyelmeztető jelként kell értékelnünk. Legtöbbjük titkolja e problémáját, s így nem is akar segítséget kérni. Az étkezési rohamok létrejöttében, kiváltódásában genetikai, biológiai, neurokémiai, pszichoszociális tényezőknek egyaránt szerepe lehet.
Hol kell kezdődjön a megelőzés?
Kétség kívül egyik legkorábbi élményünk az éhségérzethez és a mamához, mint ennek a kínzó állapotnak a megszüntetőjéhez fűződik. A kiegyensúlyozott csecsemő akkor kap enni, amikor éhes, se sokkal korábban, se sokkal később, és annyit, amennyit kíván. Vizsgálatok bizonyítják, hogy sok, a gyermeke iránt bizonytalan érzelmeket tápláló mama azzal próbálja tisztába tenni lelkiismeretét, hogy önkéntelenül is rendszeresen túleteti gyerekét – így bizonyítva mind saját maga, mind a külvilág számára, hogy milyen jó anya is ő, lám milyen szépen fejlődik a gyerek. Pedig éhségünk és jóllakottságunk belső érzéseit is meg kell valamikor tanulnunk felismerni. A folyamatosan túletetett gyereket édesanyja megfosztja az éhség átélésének élményétől, akinek így nincs alkalma saját testéből érkező jelek felismerésének, interpretálásának gyakorlására és a hatékony önszabályozás megtanulására. De korántsem mondanám, hogy a bulimiás lányokat nem szerette Édesanyjuk, mégis a betegséget súlyos élettani jelenségei, következményei miatt komolyan kell vennünk…
Kezelési lehetőségek
Annak ellenére, hogy a betegség okairól kevés biztosat tudunk, kezelését az alábbiakban foglaljuk össze: a hagyományos piszichoterápiával feltárhatók a betegség személyiséggel kapcsolatos okai, a viselkedésterápiák pedig az evési szokások megváltoztatásával segítenek a bulimiás beteg kontrolljának megerősítésében.
Az elhízás
A bulimia kapcsán felmerül az elhízás problémája is. Jogos a kérdés, vajon mikor kell kezdeni a megelőzést, hogy ne hízzunk el? Az elhízás könnyen megelőzhető, de nagyon nehezen gyógyítható. életveszélyes idült betegség, mely már a gyermekkorban kezdődik! Megelőzése, kezelése egy életre szóló program. A megelőzésnek már a gyermek születésekor meg kell kezdődnie. Fontos az anyatejes táplálás, mert az anyatejet helyettesítő tápszerek édesek, korán hozzászoktatják a babát az édes ízhez és a magas kalória bevitelhez. A nem szoptatott gyermekek kövérebbek, fizikai teljesítőképességük és betegségekkel szembeni ellenálló képességük csökkent. A kisgyermekkorban az édességek kerülése a legfontosabb. Az édesség iránti természetes vágyat inkább gyümölcsökkel csillapítsuk. Az édesség iránti felnőttkori igény a korai hozzászokás függvénye. Iskoláskorban a testmozgás minden formája (sport, balett, tánc, kertészkedés, barkácsolás, stb.) megfelelő lehet a hízás megakadályozásához.
Felnőttkorban már nem elegendő a fizikailag aktív életmód, a táplálkozás is ésszerű kontrollt igényel mind mennyiségim, mind minőségi szempontból. Felnőtteknél a szervezet fejlődése ugyanis már nem kíván többet energiát
Milyen következményei vannak az túlsúlynak? Mint aki állandóan nehéz súlyokat hordoz karjában, de hordozza a „tartószerkezet” gerinc, a csípő és a lábak. További hátrányos tényezők: 
- koleszterinszint megnövekedése,
- érrendszeri betegségek,
- plakkok keletkezése az érfalon,
- izületi fájdalmak,
- májnagyobbodás,
- elzsírosodott máj,
- magas vérnyomás,
- szívbetegségek,
- keringési problémák,
- vesebetegségek
A gyerekkori elhízás és következményei
Ritkán fordul elő, hogy valamilyen endokrin betegség következtében válik a gyermek túlsúlyossá, elhízottá. A túlsúly és az elhízás korunk legjelentősebb egészségügyi problémája, járványszerű terjedésével várhatóan a világ lakosságának egészségi állapotát befolyásoló fő tényezővé válik, megelőzve a fertőző betegségeket is.
A gyermekkori elhízás komoly problémákhoz vezet, ennek ellenére sokszor nem tulajdonítunk nagy jelentőséget neki, mert úgy gondoljuk, hogy majd csak megnyúlik a gyerek. Ha azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a 7 éves elhízott gyermekek 41%-a, míg a 10-13 éves kiskamaszok 72%-a lesz kövér a harmincas éveiben, talán más a helyzet. A hipertóniás gyermekek fele elhízott. Azon fiatal felnőttek vérnyomása, akik gyermekkorukban kövérek voltak magasabb, mint azoké, akik normál testalkatúak voltak. A hasi típusú elhízás fokozza az alsó végtagok visszerességét is. A gyermekkori elhízás nem csak a későbbi betegségek rizikófaktorait növeli, de valódi káros hatással jár a szervezetre: a magas vérnyomás és a rugalmatlan érfalak már ekkor kialakulhatnak.
A légzőrendszer funkcionális állapotát jelző paraméterek is romlanak. Anyagcsere és endokrin eltérések is jelentkezhetnek. A koleszterin anyagcsere felgyorsulása miatt serdülőkorban gyakori az epekövesség. A menstruációs zavarokkal küzdő lányok 1/3-a kövér. Általában a teherbe esés is rosszabb az átlagosnál, terhességi-szülési szövődmények is gyakrabban alakulnak ki. Az ortopédiai elváltozások, a lúdtalp a nagy testsúly okozta fokozott terhelés miatt gyermekeknél és serdülőknél is gyakran észlelhető. A tartós fokozott ízületi terhelés kedvez a degeneratív folyamatok kialakulásának. Az elhízás erősíti a rákkeltő hormonok hatását. Férfiak esetében a gyomor és a prosztata, nőknél pedig az emlő és a méh daganatos betegségek gyakoribbak.
A krónikus gyermek-, illetve serdülőkori elhízás pszichiátriai zavarokkal is együtt járhat. A fiúkat nagyobb mértékben veszélyezteti a testsúlyproblémákkal összefüggő depresszió. Ezen kívül gyakori a kisebbrendűségi érzés, testsémazavarok, szociális izoláció, melyek megakadályozzák a közösségbe való beilleszkedést.
Összességében elmondható, hogy a krónikus elhízás egy olyan krónikus betegség, amelyet nem kezelve a gyermek állapota bár lassan, de folyamatosan romlik, egyre több szövődmény jelenik meg. Ezért nagyon fontos, hogy időben felismerjük a helyzetet és tegyünk a gyermek gyógyulásáért.
Hogyan alakul ki a túlsúly?
A túlsúly és az elhízás az energiabevitel és az energiafelhasználás közötti egyensúly zavara következtében lép fel. Az energiabevitel növekedése – ha nem követi fokozott energialeadás – zsírlerakódáshoz, azaz elhízáshoz vezet.
Fontos látniunk, hogy az elhízás okai túlnyomórészt a helytelen életmódban és táplálkozásban keresendők, és csupán kisebb részben valamilyen betegségben, genetikailag öröklött szabályozási zavarban. Ez a tény hangsúlyozza saját felelősségünket, a preventív szemlélet fontosságát.
Tudatos étkezési szokások kialakításával, megfelelő testmozgással nem alakul ki túlsúly. Szeretettel kívánok mindenkinek tiszta látást, nagyobb lelki igényeket, hogy tudjon győzni az étvágyon.
Szeretettel:
Feketéné Bokor Katalin