A csokoládé

Az elmúlt hónapokban számos cikk jelent meg, amelyek a kakaó és csokoládé előnyös hatásairól számoltak be. Több neves táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember és külföldi szakmai lap is állásfoglalásokat tett, méltatva az előbbiek pozitívumait. A leírásokat tanulmányozva úgy tűnik, a táplálkozáskutatók teljes fordulatot vettek a csokoládéval kapcsolatos korábbi véleményekhez képest és határozottan kiállnak annak egészségjavító tulajdonságai mellett. A modern tudomány tehát „legalizálta” a csokoládéfogyasztást.

E tény sokak számára rendkívüli megkönnyebbülést jelent, hiszen ezentúl nem kell lelkiismeret furdalással gyötörtetve rejtegetni a markunkban a titokban megvásárolt csokoládéalapú apróságokat, és – félve a kritikus tekintetektől – nem szükséges a jövőben zavartan körülkémlelnünk, mielőtt a pillanat töredéke alatt a szánkhoz emeljük a letört csokoládédarabkát, hanem bátran vállalhatjuk: amit teszünk, azt a modern eredmények fényében tesszük. Az egészséges életmóddal foglalkozó szakemberek azonban megrökönyödve és döbbenten állnak a csokoládét népszerűsítő cikkek sora előtt. Többen teszik fel a kérdést: mi jöhet még? Ezek szerint nemsokára a chips, a kóla és a fagylalt is a javaslatok között lesz? A tojás és a csokoládé „rehabilitációja” után újabb és újabb előnytelennek hitt élelmiszerek fognak más megvilágításba kerülni? A szakmai berkek persze nem tartanak ettől, hiszen a csokoládét méltató állításaikat megbízhatónak vélt tudományos eredményekkel támasztják alá, sőt segítségül hívják a történelem szépemlékű évszázadait, amikor a kakaóbabot gyógyításra is felhasználták.

A csokoládé és a történelem

Valóban használták és fogyasztották a régi időkben is a kakaó babot illetve az abból készített, csokoládéhoz hasonló termékeket. A maya és az azték kultúrában különleges jelentőséget, egyfajta varázserőt tulajdonítottak „nekik”. Felhasználták rituális szertartásokon és különböző megbetegedések esetén. A kakaóbabból készített italt csak uralkodók, magas rangú tisztségviselők, papok és hadvezérek fogyaszthatták, míg nők és gyermekek nem. Főként élénkítő szer gyanánt alkalmazták megerőltető szellemi munkát végző személyeknél (a későbbi időben kormánytisztviselőknél, ügyvédeknél, vezető egyházi személyeknél). Ismeretes volt depresszió oldó és kimerültség ellensúlyozó hatása, ezeken kívül univerzális gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. Alkalmazták vérszegénység, székrekedés, vesekő és köszvény kezelésére illetve vérzéscsillapításra. Korunkban a csokoládé gyakorlatilag élvezeti cikké vált.

A történelmi hátteret tekintve joggal merül fel a kérdés: tévedtek a régiek, amikor előnyös tulajdonságokat feltételeztek? Ha a több évszázados tapasztalat igazolta a csokoládét, miért terjedt el róla egyáltalán, hogy egészségtelen?

Az egyszerűbb népeknél elsősorban kultikus jellege volt, mivel élénkítő, feszültség oldó hatása miatt isteni erőt tulajdonítottak a kakaónak. Ezután ismerték fel, hogy bizonyos betegségek esetén javulást eredményezhet. A „gyógyító” hatások nagy része azonban mindmáig nem kerültek igazolásra, sőt több esetben (pl.: vesekő, köszvény és székrekedés kezelése) éppen az ellentétje gyanítható. Egy-egy élelmiszerfajta távolba visszanyúló múltja még nem jelenti természetszerűleg annak egészséges és hasznos voltát. Az alkoholtartalmú italok, a kávé, a kábítószerek és a cukor mind hosszú évszázadok, egyes esetekben évezredek óta általánosan ismertek és kedveltek, mégsem tartoznak az egészségvédő hatású tényezők közé. Az emberiség sokszor nem az egészséges termékek mellé teszi a voksot, hanem az élénkítő hatású ételek és italok mellé. Korunkban sincs ez másképp. De hogyan is készül a csokoládé? Ez lesz a következő rész fő témája.

Tóth Gábor