Kövess minket

Bejelentkezés

VöröshagymaMiért ne inkább valami más? Annyi minden lehet az ember, oly sok minden közül választhat, formálhatja életét, sorsának alakulását… És akkor láss csodát, valami érthetetlen dolog felől határoz, bekorlátozza magát és úgy dönt, hogy ő húst azt aztán soha többet nem vesz a szájába. Érthetetlen.

Az egészségügyi vegetáriánus

Bármilyen furcsa, van olyan eset, amikor orvosilag előírt diéta miatt kell valakinek rövidebb hosszabb ideig abbahagynia a hús fogyasztását. Úgy gondolom, ez a legnehezebb, hiszen nem önként vállalt döntésről van szó, hanem külső kényszerítő erő hatására kell lemondani egy megszokott „élvezeti cikkről”.

A magas koleszterin szint, a magas vérnyomás és az allergiás megbetegedések azok a tipikus területek, ahol a vegetáriánus életmódra való áttérés javasolt. Kökény Tibor a Debreceni Pszichológiai Intézet számára végzett kutatásában  így foglalja össze a vegetáriánus életmód pozitív egészségügyi hatásait: „A vegetáriánus táplálkozás egészségi hatásai között dominánsan pozitív tényekkel találkozhatunk. Alapvető és közismert, hogy a növényi alapú táplálkozás csökkenti a testzsír arányát (Cummings és mtsai 2002, Mangels és mtsai 2003). A vér koleszterol szintje, a telített zsírok és állati fehérjék alacsony szintje szintén egészségmegőrző értékű. A vegetáriánusokra jellemző, hogy szervezetükben nagyobb mennyiségben van jelen néhány anyag, úgymint: kálium, magnézium, rostok, folsav, antioxidánsok (C és E vitamin, fitokemikáliák) (Dwyer 1988, Mangels és mtsai 2003, Pomerleau és mtsai 2002).

Általában jellemző, hogy egyes betegségek rizikófaktorai is csökkennek. A vegetáriánusok között a vérnyomás (Berkow és Barnard 2005) és a koleszterin szint a normális tartomány alsóbb részébe esik, kevesebben halnak meg ischemiás szívbetegségekben, kevesebb a II. típusú cukorbetegség, a prosztata- és vastagbélrák, a dementia, a vesebetegségek, az epekő, a rheumatoid artritis, és a különböző allergiák előfordulása (Dwyer 1988, Knutsen 1994, WHO 1990, WHO 2000). Vegetáriánus táplálkozás esetén az egészségügyi költségek és ráfordítás, valamint a halandóság általában csökken, valamint az életminőség nő (Willett 1997). A magyar lakosság egészségi helyzetét ismerve a preventív egészségügyben érdemes helyet találni a vegetáriánus táplálkozási formák gyakorlati beépítésére és alkalmazására (Vokó 2003).”

Bár a magyar egészségügyben dolgozók körében az elmúlt néhány évben sokat javult a vegetáriánus táplálkozás megítélése, ennek ellenére preventív célzattal még mindig elenyésző számban javasolják az étkezési szokásokon való minimális változtatást, nemhogy a teljes vegetáriánus étkezésre való áttérést.

A szellemi vegetáriánus

A gazdasági vegetáriánus számszerűsíthető, matematikailag levezethető miértjei és az erkölcsi vegetáriánus szívhez szóló emberséges megközelítése a még elfogadható, ahogy megérthető (és kissé sajnálható) az egészségügyi vegetáriánus. A szellemi vegetáriánus mellettük egy különleges és érthetetlen lénynek tűnik. Indokai főleg egy materialista világnézettel élő ember számára teljesen felfoghatatlanok: vallási okokból nem fogyasztani húst badarságnak tűnhet. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az európai vallások hívőiktől nem követelik meg a vegetáriánus életmódot.

A kereszténység – a maga irányzataival együtt sem – nem áll közel a vegetáriánus táplálkozáshoz, a római katolikusoknál sem elterjedt ez az életmód. Elsősorban az új keletű és kisebb egyházakban bevett szokás a hústól való tartózkodás: a mormonok, rózsakeresztesek és az adventisták sorolhatók ide. Náluk előfordul a vegetáriánus életmód szigorúbb, úgynevezett vegán formája is (mindenféle állati termék fogyasztásától való tartózkodás).
A keleti vallások közül az iszlám köztudottan a sertés hús fogyasztásának tilalmával él, de más korlátozást az egyes termékek fogyasztásában nem ad. A nemártás elvére épülő keleti vallásokban azonban pontosan minden élőlény élethez való joga alapján nem megengedett az állati hús fogyasztása. A Védákban (hindu szentírások) számos helyen találkozhatunk az ahimszá, azaz a nem ártás törvényével és az emberek ebből fakadó kötelességeivel, önkorlátozásával. A hindu vallásokhoz hasonlóan a buddhizmus is az ahimszá törvényére épít.

Az ember húsevő?

Végül – elménk teljes racionalitását bevetve – nézzük meg, hogy az emberi test felépítése mennyiben hasonlít a húsevő és mennyiben a növényevő állatok felépítéséhez. Elsősorban a száj, rágószervek kialakítását, a bélrendszert vizsgáljuk, mindazt, amit a táplálkozás során használnak, használunk. A húsevő állatok fogazatára a kiemelkedő szemfogak jellemzők, amellyel képesek a húst rágás nélkül széttépni. A növényevőknek ezzel ellentétben az őrlőfogaik fejlettek, amelyek a növényi táplálék péppé zúzását teszik lehetővé. Az emberi szemfogak a húsevő állatokéval ellentétben aprók, őrlőfogaik pedig nagyobbak, mint a növényevő állatoké. A húsevők állkapcsa nyitó és záró mozgást tesz csupán lehetővé: ez szükséges a táplálék „darabolásához”. A növényevők állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, ami a táplálék szétmorzsolását és nyállal való keveredését segíti. Az emberi állkapocs ez utóbbi csoportéhoz hasonlít. Az emésztéshez szükséges nyál a húsevőknél savas kémhatású, ami a hús feldolgozásához szükséges, a növényevőké lúgos kémhatású, ami szénhidrátok bontását segíti. Az emberi nyál szintén lúgos és olyan enzimeket is tartalmaz, amelyek a csak növényi táplálékban található keményítő lebontását kezdik meg. A húsevők emésztőcsatornája rövid, sokkal rövidebb, mint a növényevőké. Erre azért van szükségük, mert a táplálékukat gyorsan kell megemészteniük és kiválasztaniuk a megfelelő anyagokat belőle. A maradékot pedig a lehető leghamarabb – még mielőtt a bomlásból származó káros anyagok is a szervezetükbe jutnának – ki kell üríteniük. A növényevők ezzel szemben nagyon hosszú emésztőcsatornával rendelkeznek, ami az elfogyasztott táplálék hosszú, körülbelül három napon át tartó lassú áthaladását teszi lehetővé. Erre a növényevőknek azért van szükségük, mert táplálékuk lassan emésztődik, ugyanakkor káros bomló anyag nem szabadul fel a folyamat során. Ha egy növényevő állat húst enne, akkor megmérgezné saját magát: emésztőrendszerében káros bomlási anyagok keletkeznének és azok felszívódnának testében. Nos, lássuk az embert: bélrendszere arányait tekintve hosszabb, mint a húsevőké, de rövidebb, mint növényevőké. Ezért megvan a lehetősége, hogy húst fogyasszon, de ez például székrekedés esetén súlyos következményekkel járhat: a felszabaduló bomlási termékek a vérbe kerülve fejfájást, allergiát és más egyéb tüneteket okozhatnak. Az ember emésztőrendszere inkább hasonlít a növényevő állatokéra, fogai, állkapcsa, nyála alapján növényevő, ám alkalmazkodhat a mindenevéshez is.

Forrás: Komplementer Medicina (X. évfolyam, 2006. 2. szám)

A cikk első része itt olvasható.

Felhasznált irodalom:
1. J.D. Pamplona Roger: Új életforma – könyv az egészséges táplálkozáshoz (Advent Kiadó, Budapest, 2000)
2. Edmond Bordeaux Szekely: Tudományos vegetariánizmus (Élő-Föld Kft, Budapest, 2000.)
3. Avadhutika Anandamitra Acarya, Barbara Parham: Mi a gond a húsevéssel? (Ananda Marga, Budapest, 1998.)
4. Nava Atlas, Lillian Kayte: Vegetarian express (Brown&Company, Canada, 1995.)
5. Kökény Tibor: A vegetárizmus egészségpszichológiai összefüggései in Mentálhigiéné és pszichoszomatika, 6. évf. 3. sz./2005, 231-243 o.
6. El Medico, 1988. október 28., 74-75. oldal in Új Életforma
7. John Scharffenberg: Why be a vegetarian? (Life and helathy suppliment, 1/14, 1973.)

2007.10.17.