Az egészségügyi vegetáriánus
Bármilyen furcsa, van olyan eset, amikor orvosilag előírt diéta miatt kell valakinek rövidebb hosszabb ideig abbahagynia a hús fogyasztását. Úgy gondolom, ez a legnehezebb, hiszen nem önként vállalt döntésről van szó, hanem külső kényszerítő erő hatására kell lemondani egy megszokott „élvezeti cikkről”.
A magas koleszterin szint, a magas vérnyomás és az allergiás megbetegedések azok a tipikus területek, ahol a vegetáriánus életmódra való áttérés javasolt. Kökény Tibor a Debreceni Pszichológiai Intézet számára végzett kutatásában így foglalja össze a vegetáriánus életmód pozitív egészségügyi hatásait: „A vegetáriánus táplálkozás egészségi hatásai között dominánsan pozitív tényekkel találkozhatunk. Alapvető és közismert, hogy a növényi alapú táplálkozás csökkenti a testzsír arányát (Cummings és mtsai 2002, Mangels és mtsai 2003). A vér koleszterol szintje, a telített zsírok és állati fehérjék alacsony szintje szintén egészségmegőrző értékű. A vegetáriánusokra jellemző, hogy szervezetükben nagyobb mennyiségben van jelen néhány anyag, úgymint: kálium, magnézium, rostok, folsav, antioxidánsok (C és E vitamin, fitokemikáliák) (Dwyer 1988, Mangels és mtsai 2003, Pomerleau és mtsai 2002).
Általában jellemző, hogy egyes betegségek rizikófaktorai is csökkennek. A vegetáriánusok között a vérnyomás (Berkow és Barnard 2005) és a koleszterin szint a normális tartomány alsóbb részébe esik, kevesebben halnak meg ischemiás szívbetegségekben, kevesebb a II. típusú cukorbetegség, a prosztata- és vastagbélrák, a dementia, a vesebetegségek, az epekő, a rheumatoid artritis, és a különböző allergiák előfordulása (Dwyer 1988, Knutsen 1994, WHO 1990, WHO 2000). Vegetáriánus táplálkozás esetén az egészségügyi költségek és ráfordítás, valamint a halandóság általában csökken, valamint az életminőség nő (Willett 1997). A magyar lakosság egészségi helyzetét ismerve a preventív egészségügyben érdemes helyet találni a vegetáriánus táplálkozási formák gyakorlati beépítésére és alkalmazására (Vokó 2003).”
Bár a magyar egészségügyben dolgozók körében az elmúlt néhány évben sokat javult a vegetáriánus táplálkozás megítélése, ennek ellenére preventív célzattal még mindig elenyésző számban javasolják az étkezési szokásokon való minimális változtatást, nemhogy a teljes vegetáriánus étkezésre való áttérést.
A szellemi vegetáriánus
A gazdasági vegetáriánus számszerűsíthető, matematikailag levezethető miértjei és az erkölcsi vegetáriánus szívhez szóló emberséges megközelítése a még elfogadható, ahogy megérthető (és kissé sajnálható) az egészségügyi vegetáriánus. A szellemi vegetáriánus mellettük egy különleges és érthetetlen lénynek tűnik. Indokai főleg egy materialista világnézettel élő ember számára teljesen felfoghatatlanok: vallási okokból nem fogyasztani húst badarságnak tűnhet. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az európai vallások hívőiktől nem követelik meg a vegetáriánus életmódot.
A kereszténység – a maga irányzataival együtt sem – nem áll közel a vegetáriánus táplálkozáshoz, a római katolikusoknál sem elterjedt ez az életmód. Elsősorban az új keletű és kisebb egyházakban bevett szokás a hústól való tartózkodás: a mormonok, rózsakeresztesek és az adventisták sorolhatók ide. Náluk előfordul a vegetáriánus életmód szigorúbb, úgynevezett vegán formája is (mindenféle állati termék fogyasztásától való tartózkodás).
A keleti vallások közül az iszlám köztudottan a sertés hús fogyasztásának tilalmával él, de más korlátozást az egyes termékek fogyasztásában nem ad. A nemártás elvére épülő keleti vallásokban azonban pontosan minden élőlény élethez való joga alapján nem megengedett az állati hús fogyasztása. A Védákban (hindu szentírások) számos helyen találkozhatunk az ahimszá, azaz a nem ártás törvényével és az emberek ebből fakadó kötelességeivel, önkorlátozásával. A hindu vallásokhoz hasonlóan a buddhizmus is az ahimszá törvényére épít.
Az ember húsevő?
Végül – elménk teljes racionalitását bevetve – nézzük meg, hogy az emberi test felépítése mennyiben hasonlít a húsevő és mennyiben a növényevő állatok felépítéséhez. Elsősorban a száj, rágószervek kialakítását, a bélrendszert vizsgáljuk, mindazt, amit a táplálkozás során használnak, használunk. A húsevő állatok fogazatára a kiemelkedő szemfogak jellemzők, amellyel képesek a húst rágás nélkül széttépni. A növényevőknek ezzel ellentétben az őrlőfogaik fejlettek, amelyek a növényi táplálék péppé zúzását teszik lehetővé. Az emberi szemfogak a húsevő állatokéval ellentétben aprók, őrlőfogaik pedig nagyobbak, mint a növényevő állatoké. A húsevők állkapcsa nyitó és záró mozgást tesz csupán lehetővé: ez szükséges a táplálék „darabolásához”. A növényevők állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, ami a táplálék szétmorzsolását és nyállal való keveredését segíti. Az emberi állkapocs ez utóbbi csoportéhoz hasonlít. Az emésztéshez szükséges nyál a húsevőknél savas kémhatású, ami a hús feldolgozásához szükséges, a növényevőké lúgos kémhatású, ami szénhidrátok bontását segíti. Az emberi nyál szintén lúgos és olyan enzimeket is tartalmaz, amelyek a csak növényi táplálékban található keményítő lebontását kezdik meg. A húsevők emésztőcsatornája rövid, sokkal rövidebb, mint a növényevőké. Erre azért van szükségük, mert a táplálékukat gyorsan kell megemészteniük és kiválasztaniuk a megfelelő anyagokat belőle. A maradékot pedig a lehető leghamarabb – még mielőtt a bomlásból származó káros anyagok is a szervezetükbe jutnának – ki kell üríteniük. A növényevők ezzel szemben nagyon hosszú emésztőcsatornával rendelkeznek, ami az elfogyasztott táplálék hosszú, körülbelül három napon át tartó lassú áthaladását teszi lehetővé. Erre a növényevőknek azért van szükségük, mert táplálékuk lassan emésztődik, ugyanakkor káros bomló anyag nem szabadul fel a folyamat során. Ha egy növényevő állat húst enne, akkor megmérgezné saját magát: emésztőrendszerében káros bomlási anyagok keletkeznének és azok felszívódnának testében. Nos, lássuk az embert: bélrendszere arányait tekintve hosszabb, mint a húsevőké, de rövidebb, mint növényevőké. Ezért megvan a lehetősége, hogy húst fogyasszon, de ez például székrekedés esetén súlyos következményekkel járhat: a felszabaduló bomlási termékek a vérbe kerülve fejfájást, allergiát és más egyéb tüneteket okozhatnak. Az ember emésztőrendszere inkább hasonlít a növényevő állatokéra, fogai, állkapcsa, nyála alapján növényevő, ám alkalmazkodhat a mindenevéshez is.
Forrás: Komplementer Medicina (X. évfolyam, 2006. 2. szám)
A cikk első része itt olvasható.
Felhasznált irodalom:
1. J.D. Pamplona Roger: Új életforma – könyv az egészséges táplálkozáshoz (Advent Kiadó, Budapest, 2000)
2. Edmond Bordeaux Szekely: Tudományos vegetariánizmus (Élő-Föld Kft, Budapest, 2000.)
3. Avadhutika Anandamitra Acarya, Barbara Parham: Mi a gond a húsevéssel? (Ananda Marga, Budapest, 1998.)
4. Nava Atlas, Lillian Kayte: Vegetarian express (Brown&Company, Canada, 1995.)
5. Kökény Tibor: A vegetárizmus egészségpszichológiai összefüggései in Mentálhigiéné és pszichoszomatika, 6. évf. 3. sz./2005, 231-243 o.
6. El Medico, 1988. október 28., 74-75. oldal in Új Életforma
7. John Scharffenberg: Why be a vegetarian? (Life and helathy suppliment, 1/14, 1973.)
2007.10.17.