Sok anya megijed, amikor először hallja ezt a mondatot gyermeke szájából. De szerencsére, ma már sokat lehet olvasni a húsmentes életmód egészségügyi előnyeiről. Újdonság azonban, hogy a pszichológusok is vizsgálni kezdték a vegetáriánusokat. A kutatási eredmények  segítenek egyrészt a húsevő rokonságnak, hogy jobban megértsék szeretteik döntését. Másrészt segítenek azoknak a vegetáriánusoknak is, akik lelkesen próbálják terjeszteni nézeteiket, hogy többen legyünk, akik amikor asztalhoz ülünk, odafigyelünk saját egészségük mellett négylábú vagy kétlábú társainkra és a környezetvédelemre is.

Ami a külföldi kutatásokat illeti, általában különböző személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal kötik össze a vegetarianizmust. Azt találták például washingtoni kutatók [1], hogy a vegetáriánusok körében magasabb az altruizmusra való hajlam, magyarán az átlagosnál jobban motiválja őket, hogy másokon segítsenek. Emellett pedig jellemző rájuk, hogy az átlagnál kevésbé ragaszkodnak a hagyományokhoz, tehát nyitottabbak olyan nézőpontokra, amik ellentmondanak mindannak, amiben felnőttek.

Több különböző kutatásban olvasható, hogy a vegetáriánusok között jóval több a nő [2].  Vannak, akik ezt azzal magyarázzák, hogy a nők jobban törődnek a gyengébbekkel – értve itt ez alatt az embereknek kiszolgáltatott állatokat.

A múlt század végén folyt kutatások egy része étkezési zavarokkal próbálta összekötni a vegetarianizmust. Ám ezt mára több helyen sikerült megcáfolni. A vegetarianizmus nem egy formája az anorexiának vagy más pszichés problémának. Már csak azért sem, mondja Melanie Joy, amerikai vegán pszichológus [3], mert az ha az emberek az értékrendjüknek megfelelően cselekszenek – tehát nem vesznek részt állatok mészárlásában, ha egyszer azt vallják magukról, hogy szeretik az állatokat – az éppen a lelki egészség egyik kulcsfontosságú mutatója.

2011 tavaszán kezdődött a téma hazai kutatása [4]. Az első fontos kérdés, hogy mi vezet el ehhez a döntéshez. A vegetáriánusok többségét az állatok szenvedésének, halálának látványa, tudata indította el.  Ez lehetett egy gyerekkori élmény, például disznóvágás, vagy nagyon gyakran olyan filmek, képek megismerése, amik a nagyüzemi állattartás kegyetlen valóságát mutatják be. Sokan már kora gyerekkorukban sem akartak húst enni, s amint megtehették, abba is hagyták.  Az állatok után a leggyakoribb ok a spirituális vagy vallási fejlődés volt. Sokszor szellemi vezetők példáját követték, vagy egyszerűen maguktól rádöbbentek, hogy nem etikus húst fogyasztani. De a legtöbben ebből a csoportból a jógát említették. Ezt követte az egészséges életmód. Többségében a hús káros hatásai, kisebb részben pedig kifejezetten a nagyüzemi állattenyésztésben használt anyagok miatt hozták meg ezt a döntést azok, akiket az egyészség vezérelt. Voltak, akik akkor hozták meg a döntést, amikor tudomást szereztek a húsipar és a globális környezeti problémák összefüggéseiről, mint például az esőerdők irtása, a vízhiány, a talajvízszennyezés, az üvegházhatású gázok egyre növekvő légköri koncentrációja, és még sorolhatnánk. Itt főként az elméleti ismeretek megszerzése számított, de az átállás akkor következett be, amikor megismerték a gyakorlatban ezt az alternatívát. Rájöttek, hogy megvalósítható, rájöttek, hogy nem éreznek hiányt. Néhány válaszadónál megjelent a hús íze, mint ok: egyik pillanatról a másikra nem kívánták, esetleg undort éreztek és nem ették meg többé.  A többség ezzel szemben fokozatos átállásról számolt be. Nagyon sokaknál megjelent egy baráti kör, új ismerősök, néha egy családtag hatása, és a már a működő vegetáriánus vagy vegán életmód megismerése.

Arról is kérdeztük a vegetáriánusokat, mik a legfőbb nehézségek, amikkel szembesültek a kezdetekkor. Ám ez már egy későbbi cikkben kap helyet.

Bonifert Anna

Hivatkozások:
1. Kalof, L., Dietz,T., Stern,P., és Guagnano, G., (1999). Social psychological and sturtural influences on vegetarian beliefs. In: Rural Sociology, 64 (3), 500-511.
2. Worsley,Anthony és Grace Skrzypiec. 1998. Teenage Vegetarianism: Prevalence, Social and Cognitive Contexts. Appetite: 30:151-70.
3. Melanie Joy: Why we love dogs, eat pigs and wear cows (2010) Coronari Press, San Fransisco.
4. Bonifert Anna: Vegetáriánusok válaszonak (2011) www.boldogvegan.blogspot.com