Miért ne inkább valami más? Annyi minden lehet az ember, oly sok minden közül választhat, formálhatja életét, sorsának alakulását... És akkor láss csodát, valami érthetetlen dolog felől határoz, bekorlátozza magát és úgy dönt, hogy ő húst azt aztán soha többet nem vesz a szájába. Érthetetlen.
Az meg még inkább felfoghatatlan, hogy élvezi ezt a korlátok közé szorított létét, és lassan már tojást sem hajlandó enni. És micsoda pimaszság, már a tejtermék sem kell neki, pedig aztán a sajtért igazán nem kell ledöfni egyetlen állatot sem. Ez az a pont, ahol aggódó anyukák, a különcséget nehezen toleráló barátok felkiáltanak: de hát akkor mit eszel?
A túloldalon állva és a kevéske, ámde folyamatosan bővülő vegetáriánusok csoportját képviselve mi mást tehetnék, mint tollat, akarom mondani, billentyűzetet ragadva megpróbálok választ adni a kérdésekre. A legelső és legfontosabb, hogy nem minden vegetáriánus étlapjáról hiányzik a tejtermékek és a tojás teljes palettája. Vegetáriánus az, aki nem eszik húst, beleértve a halakat, a rákokat, a tengeri herkentyűket, és a halikrát. Ezen túl viszont megkülönböztethetők fokozatok. Az ovo-lakto vegetáriánus tojást és tejtermékeket fogyaszt. Ők alkotják egyébként a vega társadalom legnépesebb rétegét. A lakto vegetáriánus tojást nem, de tejterméket fogyaszt, míg a vegán kizárólag csak olyan táplálékot vesz magához, amely növényi eredetű. Így ez, a számában kicsinyke csoport nem eszik se tojást, se tejet, se sajtot, de még mézet sem. A főbb kategóriákon túl beszélhetünk még nyers vegetáriánusról, akiket semmi esetre sem a modorukról ismerhetünk így, sokkal inkább arról, hogy kizárólag nyers, hőkezelésnek nem kitett ételeket fogyasztanak.
Mindenki szabadon választhat az előbb említett kategóriák közül. És ez az, amit ki kell emeljek: a szabadság. Amikor valaki úgy dönt, hogy vegetáriánus lesz, akkor ezt saját szabad akaratából teszi és bármilyen furcsa, de nem valamiről való lemondásként éli meg. Gondoljunk csak bele, hogyan is lehetne sokáig nélkülözni finom ízeket? Emberek vagyunk, szeretünk enni, élvezzük a finom ízeket. De mi van akkor, ha a régi finom ízek már nem is annyira finomak? Mi van akkor, ha azt érezzük, a testünk valami másra vágyik és már nem jó neki a régi gyakorlat? Váltani kell. Hát ez az, ami a legtöbb vegetáriánussal történt. Semmi különös, csak a régi szokások már nem működtek, másra vágyott ilyen, olyan, amolyan oknál fogva. Ennyire egyszerű és pont ezért annyira bonyolult a történetük.
Itt kell azonban megemlíteni, hogy vannak olyan emberek, akik orvosi utasításra váltak kényszervegetáriánussá. Tapasztalatom szerint azonban ez a fajta életmódváltás nem tartós, csupán a kúra végéig, a gyógyulás egy szakaszáig tart, és ahogy a javulás jelei mutatkoznak úgy a páciens örömmel tér vissza megszokott életmódjához. Az ő esetükön példálózva látható, hogy tartósan vegetáriánussá valóban csak belső elhatározásból válhat az ember, viccesen mondva akkor, ha a sült csirke illatára már nem fut össze a nyál a szájában.
Shine
2006.09.06.