Élelmiszeripar: értünk él vagy belőlünk?

2006. szeptember 5-én egy régi hagyomány indult útjára a Zöld-Kék Teaházban. Az Egészség-vár Alapítvány a korábbi Vegetáriánus Klub helyett ezentúl havonta Interaktív egészségvédő klub néven szervez programokat, amelyre elsősorban az egészséges életmód iránt érdeklődők jelentkezését várják.

Első meghívott vendégünk Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök volt, aki az „Élelmiszer ipar: értünk él vagy belőlünk, avagy: Hazug és nem hazug ételek” címmel tartott előadást. Vélhetően a hallgatóság többségében már az előadás előtt is sejlett a címben megfogalmazott kérdésre a válasz, de akiben nem, annak is egyértelművé vált a klubest végére.

Lássuk milyen érdekességeket tudhattunk meg a találkozó során!

Az élelmiszeripar kialakulása

Elődeink még a természetből szerezték be a mindennapokhoz szükséges élelmiszereket, az ehhez kapcsolódó feladatokat a közösségi munkamegosztás jellemezte. A férfiak halásztak, vadásztak, a nők bogyókat, terméseket, magvakat gyűjtöttek, egyszerű kenyérkéket készítettek. Később minden közösség már maga termelte meg a létfenntartásához szükséges táplálékokat, amelyekből aztán saját kezűleg, esetleg egyszerűbb technikák alkalmazásával élelmiszereket készítettek. Az emberiség, és ezáltal a technika fejlődésével azonban egyre nagyobb igény volt arra, hogy a táplálékokat iparilag, nagyobb méretekben és mennyiségekben állítsák elő. Ez a változás teremtette meg a mai élelmiszeripar alapjait. A megváltozott társadalmi berendezkedés, a modernizáció létrehozta a csúcstechnológiának számító élelmiszeripari eljárásokat. Ezeknek megvannak a maga előnyei is, mint például a magasan képzett szakemberek, és a hasznos célokra is felhasználható technológiák, de a változás a hátrányokat is magával hozta, és sajnos ezen utóbbiak javára.

A kiszolgáltatott fogyasztó

Rohanó és stresszes világunkban az emberek többsége sajnos már szinte csak az evésben talál örömöt, illetve egyfajta státuszt is jelöl az, hogy ki milyen színvonalon fogyaszt, milyen termékeket tud megvásárolni. Ezzel kialakult a fogyasztói társadalom, amely mellett egyúttal megjelent a fogyasztói kiszolgáltatottság is. Mivel a mai ember táplálékainak nagy részét az üzletek polcairól szerzi be, ezért ki van szolgáltatva az élelmiszeriparnak, amely sajnos ezt a helyzetet ki is használja, és ahol teheti a fogyasztókat manipulálja (reklámok, csomagolás, feliratok, stb.) annak érdekében, hogy minél nagyobb bevételre tehessenek szert. A termelő és a fogyasztó már nem egy faluban lakik, így a felhasznált áruk minőségéről a végfelhasználó már semmit sem tud. Ráadásul a termelőtől olcsón megvásárolt életteli terményekből a feldolgozás során nem sok minden marad, azok élettanilag lényeges részei vesznek el, és a késztermékben már csak írmagjai találhatóak meg. A cél minél kevesebb alapanyagból minél többet, és minél olcsóbban előállítani.

Ezen felül a távoli országokból érkező élelmiszer alapanyagok (pl. gyümölcsök, zöldségek) sokszor génmanipuláltak, amelyre vonatkozóan a készterméken már semmilyen utalás nem jelenik meg. A fogyasztónak esélye sincs arra, hogy valós képet kapjon egy termék összetételéről, alkotóelemeiről és, hogy egy nagy multicéggel szembeszálljon, pereskedjen az általa készített egészségtelen termékekből adódó egészségkárosodása miatt. És persze sokan nem is sejtik, hogy mennyi káros anyagot visznek be szervezetükbe táplálkozás címén.
 

Miért fontos a tudatos vásárlás?

Vagyis, aki nem tudatosan táplálkozik, ezért válogatás nélkül azt eszi, amit a nagy áruházak és üzletek színes és csábító polcai kínálnak, szép fokozatosan megteremti a népbetegségek (emésztési problémák, székrekedés, allergiák, anyagcsere-zavarokból eredő betegségek, daganatos megbetegedések, stb.) melegágyát. Ezért van az, hogy az egyszerű népeknél az egészséges táplálkozás miatt nem jelennek meg a „civilizált” társadalmakra jellemző népbetegségek. Az ember genetikailag 118-125 éves kor elérésére van kalibrálva, a mai orvostudomány lehetővé is tenné, hogy eddig éljünk (a régi korok embere ugyanis hiába táplálkozott egészségesen, a fertőzésekkel nem tudta felvenni a harcot), de a helytelen életmóddal és táplálkozással ezt sikerült lerövidíteni 60-65 évre. Ráadásul a rövidebb élettartam utolsó évtizedei alatt már betegségekkel és fájdalmakkal kell szembenézniük az embereknek, így azok az életévek már nem felhőtlenül örömteliek…

A ma rohanó embere azt gondolja időt takarít meg, ha mindent egy helyen szerez be. Amíg nem jelennek meg a betegségek testi tünetek formájában, addig minden fontosabb, mint az egészséges táplálkozás (és sajnos sokan még ekkor sem ismerik fel annak jelentőségét). A nagy áruházak mellett már megjelentek kis boltok, ahol egészséges élelmiszereket lehet kapni, de az emberek továbbra is a nagy bevásárlóközpontokat részesítik előnyben, mert ott egy bevásárlással mindent be tudnak szerezni. Csupán nem gondolkodnak el azon, hogy az így „megtakarított” időt, majd az orvosnál, és a gyógyszertárban való sorban állásnál fizetik meg… És sajnos ez a sorban állás már lehet, hogy fájdalmakkal és a kezelésektől való félelemmel, stresszel is társul, míg korábban az egészséges élelmiszereket örömmel szerezhette volna be a kis boltokban, bio piacokon, őstermelőktől, ahol sok esetben szívéjes fogadtatásban részesítik a visszatérő vásárlót.

Folytatás:
Élelmiszer ipar: értünk él vagy belőlünk? - 2. rész