Amilyen a vérünk, olyan az egészségünk.
Mindenki elfogadja ezt az igazságot. De gondoljuk csak tovább! A vér a felvett táplálékból és oxigénből képződik. Vajon lehet-e egészséges az, aki válogatás nélkül megeszik olyan, élelmiszernek kikiáltott dolgokat, amelyek káros hatással vannak – a vér közvetítésével –, egész szervezetére? Legyen bátorságunk kimondani: legtöbbünk „azért él, hogy egyen" és nem pedig „azért eszik, hogy éljen". Ez az a pont a gondolatmenetben, ahol szétválik a két tábor: azok, akik túlságosan szeretnek enni, és – bár belátják, hogy nem minden hasznos nekik –, egészségükért mégsem mondanak le sok mindenről.
A másik oldalon állnak azok, akik alárendelik az evés gyönyöreit egészségüknek és hajlandóak tudatosan megválogatni táplálékukat még olyan áron is, hogy bizonyos ételekről-italokról lemondanak érte. Jól megfontolt és tudományos igényű döntés kell, hogy legyen ez, hiszen nem elég kevés húst enni, nem elég cukorról, fehérlisztről lemondani, eledelünket több szempont szerint kell összeválogatni, úgy, hogy az élettanilag a legjobb legyen a számunkra. S nem kell lemondani a jó ízekről sem, mert új ízeket fogunk felfedezni!
Könyvem tehát elsősorban a helyes táplálkozásra fekteti a hangsúlyt, ám ez önmagában nem elegendő a gyógyuláshoz. Hiszen én is-, ugyan életben maradtam, mert születésemtől jó volt a vérem összetétele, de sajnos, fájdalmakkal éltem le 45 évet.
2006. december 21.