Ünnep – ünnep, nem való ehhez a szép szóhoz ezt használni, kevés „ünnepelni” a szeretetet, ahogy kevés csupán néhány szóval hangoztatni… A szeretetet csodálatos érzés kell, hogy áthassa, oly érzés, melyet senki nem tud igazán kifejezni, megmagyarázni, pótolni. Ezt a csodálatos érzést a lelkünkben érezzük.

Miért is nevezték ki elődeink a Karácsonyt, a szeretet ünnepének? Mióta ünnepli a legtöbb ember ezt a napot? Híres, s ma is élő vallástörténészünk Gecse Gusztáv a Vallástörténeti kislexikon 1983-as kiadásában így írja: „karácsony: a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születését, a második isteni személy megtestesülését ülik meg”.

Karácsony születése

Maga az ünnep Rómában keletkezett 325 és 335 között. Célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a liturgia eszközével a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Krisztus Isten is és ember is egy személyben. Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymásnak ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerint május 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt „Sol invictus” (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azzal, hogy bevezették Krisztusnak, a „Sol Salutisnak” (az üdvösség Napjának) ünnepét. Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat Jézus születésének korábbi ünnepe, vízkereszt is.

Lássuk mit olvashatunk a Bibliai nevek és fogalmak című könyvben a karácsonyról: „Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A protestáns egyházak és a római katolikusok a karácsonyt december 25-én, az ortodox egyházak január 6-án, az örmények január 19-én tartják A december 25-i megünnepléséről először Nagy Konstantin idejéből, Kr. u. 325. körüli időből van tudomásunk. Krisztus születésének pontos dátuma ismeretlen. Bibliai alapja nincs.”

Jézus születése

Karácsony előtt több napi- és képes újság is szokott e témával foglalkozni, s évek óta ilyen nyíltan ki is írják: Jézus nem ekkor született, és személy szerint én ennek igen örülök. És itt szeretnék még idézni a fenti könyvből: „A Biblia bizonyságot tesz Jézus preegzisztenciájáról (előzetes létéről), azaz hogy már emberré válása előtt Istennél volt. Minden Őbenne, Őáltala és Őreá nézve teremtetett. Már Mózes és az ószövetségi próféták is Őróla szóltak. Az ószövetségi korban mint az Úr angyala jelent meg. Testté válásakor emberi természetet vett el, hogy Istent ezáltal még tökéletesebben jelentse ki az embereknek és hogy az embereket megváltsa.”

Az Ószövetségben megígért Messiás akkor jött el, amikor eljött az idők teljessége. Isteni előrelátásban Isten előkészítette a megfelelő hátteret és feltételeket a Messiás megjelenéséhez és küldetése betöltéséhez. Láthatjuk például Isten kezét abban, miként használta fel Augustus császárt eszközül arra, hogy Jézus a próféták által megjövendölt helyen jöhessen a világra. A pásztorok és napkeleti bölcsek jelentik egyfelől a szegények és kicsinyek örömét, hogy láthatják a Megváltót, másfelől a pogányok vágyakozását, hogy részesek lehessenek Jézus emberré válásának áldásaiban. Jézus nem volt egyszerűen Isten követe, mint az ószövetségi próféták, hanem Isten örök Fia, Aki emberi természetet vett fel, és mégis mentes maradt a bűn legkisebb foltjától. Személyében isteni és emberi természetet egyesített.

Feketéné Bokor Kata

2006.12.03.