Az élelmiszerek tárgyalásakor sok esetben a tápanyagokra helyeződik a hangsúly és a ballasztanyagok (rostok) szerepe háttérben marad. Ez némiképpen érthető is, hiszen szervezetünk számára gyakorlatilag a fehérjék, szénhidrátok, zsiradékok, vitaminok és ásványi anyagok képezik a működés, fennmaradás alapját. Nem szabad ugyanakkor elvonatkoztatni az emészthető tápanyagoktól a rostanyagokat, mivel ez utóbbiak is szerepet kapnak az emésztés és felszívódás folyamatában. A rost- vagy ballasztanyagok tulajdonképpen olyan szénhidrátok, amelyeket szervezetünk nem képes emészteni. Látszólag felesleges „hézagtöltő” komponenseknek tűnnek, valójában azonban szinte létfontosságúak. Részt vesznek a teltségérzés kialakításában, ezzel csökkentik a túltáplálkozás (hiperkalorizáció) valószínűségét. A teltségérzés – bizonyos fokig – még akkor is megmarad, amikor az elfogyasztott élelem nagy része már továbbhaladt a gyomorból a bélrendszerbe. Ez a rostok felszívódás- és vércukorszint szabályozó mechanizmusából fakad. Az éhségérzet összefüggésben van a vércukorszintünkkel. A rostanyagok egyenletessé teszik a cukrok felszívását, így az étkezés utáni vércukorszint emelkedés illetve csökkenés lassabb, elhúzódóbb görbét mutat. Emiatt még néhány óra múlva is viszonylag „jóllakottnak” érezzük magunkat, és a következő étkezés előtt jelentkező éhségérzet sem lesz váratlan és „remegésszerű”. A rostok ilyen értelemben kiegyenlítik a felszívódáskor bekövetkező kilengéseket, és egyenletessé teszik az egyszerre nagyobb mennyiségben felszívódásra váró anyagok (cukrok) vérbe jutását. Amennyiben az étrend rostban szegény vagy rosthiányos, a felszívódáskor jelentkező cukortöbbletet a hasnyálmirigy által termelt inzulin osztja el, amely azonban jelentős többletmunkát ró az amúgy is „túlterhelt” emésztőszervre. A rost, ilyen megközelítésből, tehermentesíti a hasnyálmirigyet és kiegyensúlyozottabbá teszi a felszívódást.
A teltségérzés és szabályozás mellett meg kell említeni a rostok megkötő képességét is. Jellegükből adódóan saját tömegükhöz mérten négyszeres mennyiségű vizet képesek megkötni. Ilyen módon segítik megelőzni a székrekedéses tüneteket, feltéve, ha a rostban gazdag étrend bevitele mellett megfelelő mennyiségű folyadékot is fogyasztunk. Ellenkező esetben (vízhiány esetén) a rost nem tud vizet felvenni, megduzzadni, így még rosszabb helyzet állhat elő, mint ami korábban volt. Sajnos „jó” példa volt erre a korábbi évtizedekre jellemző „kubai narancs láz”. Akkoriban nagy szónak számított, ha ünnepekkor déli gyümölcsöt lehetett kapni, és sokan fogyasztottak ilyenkor rostban gazdag kubai narancsot. Mivel azonban ez a szokásos – és mai napig jellemző – elégtelen folyadékbevitelhez társult, így azután kellemetlen emésztőszervi tünetek (nehéz emésztés, gázképződés) alakultak ki, szélsőséges esetekben a bél teljes keresztmetszetének elzáródása is.
Tóth Gábor
2007.05.23.