A rostok nemcsak vizet képesek megkötni, hanem az emésztés során természetszerűen képződő káros termékeket is. Korunkban, amikor a nagymértékű fehérjefogyasztás különösen elterjedt, még fontosabb lenne a rostok megkötő hatásának előnyeit felhasználni. A fehérjék lebontásakor előálló nitrozo-vegyületek károsíthatják a bélfalat és megterhelhetik a kiválasztó szerveket.

A rosthiányos étrend miatt sokkal több káros komponenset kell semlegesítenie a szervezetnek. Amennyiben rost is jelen van, a lebontási termékek egy részét a ballasztanyag megköti, így tulajdonképpen már nem jelentenek veszélyt a bélfalra és nem is igényelnek különösebb kémiai transzformációt, méregtelenítést. Ilyenkor a kiválasztó szervek (máj, vese) is könnyebben tudnak dolgozni, és a vastagbél nyálkahártyája sincs kitéve kockázatnak (vastagbélgyulladás ill. –daganat). Megemlítendő, hogy az epesavak a vastagbélben káros, adott esetben karcinogén (rákkeltő) anyagokká alakulhat át a bélflóra tevékenysége által. A rostok ezeket is hatékonyan képesek megkötni, így ezek hatástalanná válnak.

Külön kiemelendő a koleszterin megkötő funkció, ami a keringési rendszer működését befolyásolja. A rostanyagok nem engedik a koleszterint visszaszívódni a béltraktusban, ezáltal csökkentik a szérumkoleszterin szintet.

Mindezekből adódóan a túlsúlyosak, cukorbetegek, emésztési problémákkal küzdők, aranyérbetegek és a keringési betegek számára is igen hasznos a rostban gazdag étrend. De milyen ételek tartalmaznak rostot? A teljes kiőrlésű lisztek, a barna kenyér, a natúr pelyhek (zabpehely, rozspehely), olajos magvak (dió, napraforgómag, mandula, tökmag), a lenmag, a lencse, sárgaborsó, a főzelékfélék (káposzta) és a nyers gyümölcs és zöldségfélék mind magas rosttartalommal bírnak. Párolás, főzés hatására a rostok egy része elveszíti értékét (megpuhul), ezért a nyers fogyasztás hasznosabb. (A finomított termékek, mint a fehérliszt, fehérkenyér, fehérrizs, tésztafélék, cukrászati készítmények, növényi olaj alig tartalmaznak élelmi rostot, a húsfélék és tejtermékek szintén rosthiányosak.)

A rostok csoportján belül többféle alcsoport létezik. A pektin a vízoldható, míg a cellulóz a nem vízoldható rostok csoportjába tartozik. Idősebb korban a pektintartalmú élelmek (alma, almakompót, banán, narancs, zabkorpa, zabpehely, lenmag) hasznosabbak, mivel megduzzadva nem irritálják az érzékenyebb nyálkahártyát. A cellulóztartalmú búzakorpa, nyers zöldségfélék nagyobb mechanikai hatással vannak a bélfalra, így fokozhatják a már meglévő gyulladást vagy fekélyt. Az érzékenyebb emésztőrendszerrel rendelkezőknél emiatt sem javasolják a sok rostanyagot. (Pl.: gyomorfekély, bélgyulladások, bélrendszeri daganat, stb.)

A túl sok rost fogyasztása hátrányos lehet. A korpatermékek elterjedésével sokan önmagában kezdték fogyasztani a búzakorpát, vagy egyéb termékeket. A sok rost puffadást, rossz közérzetet okozhat, mivel a bélbaktériumok több anyagcsereterméket képeznek ilyenkor. Megzavarhatja a felszívódást is a megkötő hatás révén, ugyanis a rostok tápanyagokat, ásványokat (kalcium, vas) is megköthetnek a káros anyagok mellett. Gyermek és fiatalkorban a fejlődés lelassulhat, a beépülés, növekedés elmaradhat a normálistól a sok rost miatt. Éppen ezért itt is a szélsőségmentes, józan szemléletmód kell érvényesüljön: ne túl keveset és ne túl sokat. Amennyi a teljes gabonamagban, gyümölcsben vagy zöldségben van, annyi éppen optimális. A hozzáadott korpa nem biztos, hogy mindig előnyös, hiszen – ne felejtsük el: jóból is megárt a sok!

Tóth Gábor

2007.05.30.

A cikk első része itt olvasható.