Élelmiszernek nevezünk minden olyan növényi, állati és ásványi eredetű anyagot, amely nyers vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Az egészségvédő élelmiszer a „fogyaszthatóságon” túl optimális tápanyag összetételt, könnyebb emészthetőséget, hatékony felszívódást és beépülést, valamint a kiválasztó szervek tehermentesítését is jelenti egyben.
A helyes táplálkozás hatékonyabbá teszi a mentális funkciókat: segíti a jó felfogó- és döntésképesség illetve a memória megtartását, mindeközben megfelelő közérzetet, frissességet, „jó életérzést” is kölcsönöz a szervezetnek. Sajnos nem minden élelmiszer felel meg az előbb felsorolt kívánalmaknak, ezért is kell elkülönítenünk az ún. egészségvédő élelmiszerek csoportját az emberi fogyasztásra alkalmasnak minősülő „élelmiszerek” tárgykörén belül.
A helyes étrend az egészségvédő élelmiszerek megfelelő párosításából tevődik össze. Az egészségvédő táplálkozás pedig a helyes étrendet és a megfelelő étkezési szokásokat fogja egybe. Ez utóbbi az étkezések rendszerességét, idejét és módját, az elfogyasztott étel mennyiségét, a rágás milyenségét vagy éppen az evés közbeni lelki állapotot jelenti. Mivel mindezen tényezők domináns szerepet kapnak egészségünk szempontjából érdemes átgondolni a legfontosabb és legalapvetőbb táplálkozási elveket.
Étkezzünk minél változatosabban, vagyis minél többféle nyersanyagból állítsuk össze étrendünket. Legyünk nyitottak az újabb ötletekre is, szerezzünk meglepetést a családnak újfajta ételekkel. Ne kötődjünk megszokásokhoz, tradíciókhoz, hiszen ezen a területen a fejlődés alapja az újabb dolgok iránti fogékonyság. Ne legyenek előítéleteink az újdonságokkal kapcsolatban, ha még nem is kóstoltuk azokat.
Kerüljük a zsíros, nehéz ételeket, használjunk inkább növényi olajat. Bár ez utóbbi javaslat sokszor kerül elő, mégis a hazai – főként vidéki – lakosság még mindig 30-50%-ban sertészsírt és libazsírt fogyaszt. Legjobb a hidegen sajtolt olaj, ezen belül is az olívaolaj. Az ételeket csak kevés sóval ízesítsük. Az élelmiszerekben „rejtett” só is található, amely hozzáadódik a napi sóbevitelünkhöz. (Pl.: kenyerek, péksütemények, tésztafélék, savanyúságok, stb.)
A megengedett napi 5 gramm (1 teáskanál) konyhasó helyett nem egyszer ennek 2-3-szorosát is elfogyasztjuk, amely számos keringési és vízháztartásbeli probléma alapja lehet. A rendszeres édességfogyasztást a szakemberek nem javasolják a cukor káros hatásai miatt. Egyrészről le kell csökkentenünk a hozzáadott cukor mennyiségét, másrészről természetes helyettesítőket érdemes beiktatni. Ilyenek az édesebb gyümölcsök (banán), aszalványok (mazsola, füge, datolya) és a méz. A természetes édességek reggelibe való beépítése némileg visszaszorítja az édességek kívánását a nap folyamán.
Tóth Gábor
2007.06.20.