Vegi, vega, vegán, vegetárius vagy vegetáriánus? Honnan erednek és vajon mit jelentenek ezek a szavak, mi a közös bennük és miből adódnak különbségeik? Cikkünkben nemcsak a szó magyarázatára térünk ki, de megismerkedünk a zöld életmód egyes ágaival is. Bemutatjuk, hogy mik azok az élelmiszerek, amik a semi-, az ovo-, a laktovegetáriánus és a vegán kamrájában megtalálhatók. Közben kitérünk az árnyalati eltérésekre, illetve azok pozitív és lehetséges negatív hatására is. Körüljárjuk a tojás, a tej és tejtermékek körül keringő problémákat és megnézzük milyen fehérjéket tud magához venni egy szigorú vegetáriánus. Végül megismerkedhetünk néhány híres vegetáriánussal, és mondásaikkal.

A Bakos Ferenc szerkesztette Idegen szavak és kifejezések szótárát felütve azt olvashatjuk, hogy a vegetarianizmus csupán növényi eredetű ételekkel, esetleg ezen kívül tojással, tejjel és tejtermékekkel való táplálkozási irányzatot jelent. Ennek megfelelően vegetáriánus vagy vegetárius az, aki a hústalan táplálkozás híve. Vajon honnan erednek ezek a szavaink? A magyar nyelvbe az angolból került át, ők pedig a latinból kölcsönözték. A latin vegetabilis szó pontos jelentése: növényi. A vegetáriánus szó maga azonban több irányzat összefoglaló megnevezése is egyben. A hús nélküli életmódot folytatók között – ha ez a feltétlen szándékunk – legalább öt csoportot tudunk jól elhatárolható módon megkülönböztetni a fogyasztott táplálék szerint.

Semi vegetáriánus

Az első, legátfogóbb csoport átmenetet képez a vegyes táplálkozás és a hús nélküli életmód között: az ide tartozók halat, tengeri herkentyűket fogyasztanak, de más húsos ételt nem. Míg saját magukat gyakran már vegetáriánusnak tartják, a többi, halat nem fogyasztó vegetáriánus őket nem igazán tekinti annak. Életmódjukra azt mondhatnánk inkább, hogy semi-vegetariánus, azaz félig hús fogyasztó, félig vegetáriánus. A véleménykülönbség alapja a hús szó eltérő értelmezésében rejlik. Míg az egyik oldalon a halak húsát nem sorolják a klasszikus értelemben vett húsok közé, addig a másik oldal szerint, minden ami „él és mozog”, illetve ezt tette, van lába, szárnya, úszója, vagy egyszerűen csak az állatok közé sorolja be a biológia rendszertana, azt egy „igazi” vegetáriánus nem eszi meg.

Ovo vegetáriánus

A vitát természetesen a végtelenségig lehetne folytatni, de mi inkább lépjünk egy körrel beljebb és nézzük meg, hogy kik tartoznak az ovo vegetáriánusok közé. Az ovo szó latinból származó előtag, amely szóösszetételekben a vele összekapcsolt szó petével vagy tojással való kapcsolatát jelöli. Esetünkben ez annyit jelent, hogy az így táplálkozó vegetáriánusok semmiféle húst nem fogyasztanak, de tojást (illetve tejet és tejtermékeket) igen. Ahogy az előző körben, úgy itt is kialakulhat kisebb ellentmondás a tojást nem fogyasztó és fogyasztó életmód követői között.

Több indokot is fel szokás hozni a tojás ellen. Ezek közül az első az lehet, ahogy a kaviár egy állat petéje, úgy a tojás is, ezért nem fogyasztjuk, hiszen a „potenciális” állat, a megtermékenyített pete lehetősége van benne. Ellenérvként felhozható, hogy a csirketenyésztés mai körülményei között kizárt annak lehetősége, hogy a tojás megtermékenyített legyen. A ellenérv ellenérve pedig úgy hangozhatna, hogy igen, így van, de ez egyáltalán nem természetes életformájuk és a lehetőség még mindig jelen van. Érvek és ellenérvek útvesztőjében egy-egy tényt még mindenképpen érdemes megemlíteni. Az ellenzők oldaláról azt a tapasztalatot, amely szerint az egy hetes tojás fogyókúra (naponta 5-6 főtt tojást fogyasztása mellett kevés gyümölcs és zöldséglé szerepel a diétában) után a bőr gennyes pattanásokkal, aknékkal lesz teli, így bizonyítottnak látszik, hogy a tojás – ekkora adagban legalábbis – annyi méreganyagot tartalmaz, amely a bélrendszeren keresztül már nem tud kiürülni a szervezetből.
A tojás fogyasztók pedig kutatási eredményekre hivatkozhatnak: a tojásban olyan teljes értékű fehérjék találhatók, amelyek ezen kívül csak a tejben, a szójában, a mandulában és a húsban, így az összes aminosav kitűnő forrása egyben. A tojás fogyasztása tehát a legtökéletesebben egészít ki bármiféle növényi ételt és biztosak lehetünk abban, hogy szervezetünk hozzájut a számára szükséges fehérjéhez, nem szenved ezen a téren hiányt, amely későbbi betegség kialakulásának bázisa lehetne.

Lakto vegetáriánus

Következő csoportunk a lakto vegetáriánusok, akik az állati eredetű élelmiszerek közül kizárólag a tejet és a tejtermékeket fogyasztják, tojást és húsokat nem. Az elnevezés az „ovo”-hoz hasonlóan latin szóból ered: a lakto szóösszetételek előtagjaként a szó tejjel való kapcsolatát jelöli. A vegetáriánusok közül a legtöbben az – előbb említett – ovo és a lakto csoportba tartoznak. A két táplálkozási forma nagy előnye, hogy a bevitt tápanyagok szempontjából teljesen kielégítő és a legkönnyebben követhető azok számára, akiknek valamilyen egészségügyi probléma miatt ideiglenesen le kell mondaniuk a húsevésről. Ahogy a tojás, úgy a tejtermékek is a legteljesebb és legemészthetőbb fehérjéket tartalmazzák – érvelnek sokan. A tej fogyasztása azonban felvet néhány problémák, azont túl is, hogy néhányaknál allergiás reakciót vált ki. Érvek és ellenérvek itt is felsorakoztathatók ellene és mellette.

Lássuk először azt, hogy miért jó a tej. A valódi nyers tej – amely nem nagyüzemi gazdaságból, hanem olyan egészséges állattól származik, ami a szabad ég alatt legelészett és vitaminokkal teli fűből táplálkozott – nagy tápértékű, kitűnő táplálék, amely a benne található teljes értékű fehérjék mellett kiváló kalcium, A és B2 vitamin forrás. A tejfehérje a leghatékonyabb kiegészítője lehet a gabonafélékben lévő fehérjéknek, a tejben lévő zsír pedig nélkülözhetetlen zsírsavakban gazdag és könnyen emészthető. A pasztörizálás azonban rontja a tej minőségét, arról nem is beszélve, hogy a nagyüzemi gazdaságban az állatok csont és hallisztet tartalmazó táppal etetik… Ez utóbbi már megkérdőjelezheti a tej fogyasztását, de ezen túl lássunk még néhány ellenérvet.
A tejben lévő fehérjék korántsem bírnak olyan jó hatással a szervezetre, sőt, minél gyakoribb a tej fogyasztása annál nagyobb a valószínűsége, hogy cukorbetegséget alakít ki az arra érzékenyebb egyéneknél.* A tejben lévő sok kalcium nemhogy erősítené a csontokat, de a tapasztalatok szerint éppen az ellenkezőjét teszi. Felmérések tanulsága szerint a rendszeresen tejet fogyasztó nők körében idős korban nagyobb a medence csonttörések aránya, szemben a tejet nem, vagy csak kis mértékben fogyasztó nőkkel.** Ennek okait vizsgálva először vegyük szemügyre, hogy az anyatej, a tehéntej és a kecsketej milyen arányban tartalmaznak fehérjét, illetve kalciumot. Az 1. táblázatban látható, hogy az anyatej – amely egy csecsemő megfelelő növekedéséhez szükséges arányban tartalmaz összetevőket – lényegesen kevesebbet, negyedét-ötödét tartalmazza mindkét elemből.

1. táblázat: Az anyatej, a tehén- és a kecsketej fehérje és kalcium tartalma

Összetevő	anyatej	tehéntej	kecsketej
Fehérje (g/dl)	2,4	9,0	10,0
Kalcium (mg/dl)	88,0	238,0	315,0

Az állati eredetű tej emésztése problémákba ütközik, mivel a legtöbb emberben három éves kora után nem termelődnek ehhez szükséges enzimek (rennin és laktáz). Az állati tejben lévő nagyarányú és felesleges kalcium megnöveli a szervezet kalcium iránti szükségletét, hogy semlegesítse a savas fehérjék lebontott részeit, ezáltal felemészti a csontokat. A hosszú éveken át tartó többnyire állati eredetű fehérjére (pl. tejtermékek, húsok) épülő táplálkozás lassan felfalja a csontokat. A fokozott tejfogyasztás számlájára írnak továbbá olyan panaszokat, mint a légúti nehézségek, az allergia, a bélgörcs. A tej kérdéskörében ezen a ponton nem kívánunk mélyebbre menni, de mindazoknak, akiket kíváncsivá tett a téma a cikk végén néhány további olvasmányt javasolunk, amelyből tudásukat bővíthetik.

Forrás: Komplementer Medicina (X. évfolyam, 2006. 1. szám)

A cikk második része itt olvaható.

* Miyazaki: T cell activation and energy to islet cell antigen in Type-I diabetes, New England Journal of Medicine, 1992. július 30.
** R. G. Cumming, és mtársai: Case-control study of risk factors for hip fractures in the elderly, Am. J. Epidemiol. 1994. és L. W. Turner és mtársai: Dairy-product intake and hip fracture among older women issues for health behaviour, Psychol. Rep. 1999.

2007.09.19.