Miért ne inkább valami más? Annyi minden lehet az ember, oly sok minden közül választhat, formálhatja életét, sorsának alakulását… És akkor láss csodát, valami érthetetlen dolog felől határoz, bekorlátozza magát és úgy dönt, hogy ő húst azt aztán soha többet nem vesz a szájába. Érthetetlen.

Miértek

A kérdést, hogy ki hogyan és főleg miért lesz vegetáriánus gyakran nehezebb megválaszolni, mint azt gondolnánk. A legtöbb vegetáriánus új életének kezdetén ezt meg is tapasztalja, bár a kérdést legtöbbször nem önmagának teszi fel. Aki ezt az életformát választja, az egyszerűen így döntött, nem keres miérteket és döntésében (általában) megingathatatlan. A szűkebb baráti környezet és a család azonban tud bonyodalmat okozni, leginkább akkor, amikor meg szeretnék érteni a különcség okát és a miérteket kutatják. Szavakba önteni és egy értetlenkedő, ámde kíváncsi ember számára is kielégítő választ adni a kérdésekre nem könnyű feladat. Legtöbbször nem is sikerül és csak az idő az, ami javít a helyzeten: a rokonok megismerik és többé-kevésbé elfogadják az új helyzetet.
Mégis milyen irányban kutassuk, ha az okokra vagyunk kíváncsiak? Egy válasz lehet az egészségesebb életmód melletti döntés. Ez pedig természetesen további vita tárgyát képezi, hiszen a köztudatban a vegetáriánusok vérszegény, falfehér, gyenge és beteges emberekként szerepelnek. A vegetáriánus táplálkozásról kialakult hiedelem szerint ez veszélyes dolog és egyáltalán nem egészségesebb, mint a mindenevés. Akik tudatosan ezt hirdetik, valószínűleg nem ismerik a vegetáriánus táplálkozás évezredes hagyományait és nincs elég (vagy csupán téves) információjuk van a húsmentes táplálkozásról.

Mégis, hogyan lehet a miértekre elfogadható választ adni és milyen tipikus csoportokba sorolhatók ezek a válaszok – nézzük végig most őket. Talán sikerül a vegetáriánusoknak néhány tippet is adnunk, ha a legközelebbi nagycsaládi találkozón egy kedves rokon tudakozódik a régi-új hóbortja felől.

A gazdasági vegetarianizmus

Bár tényekkel nem lehet a bevett előítéleteket leküzdeni – így nem valószínű, hogy a gazdasági érvek egy elkötelezett húsevőt vegetáriánusáá tennének – ennek ellenére a vegetáriánus táplálkozás mellett igenis számos gazdasági, gazdaságossági érv szolgál. Lássuk először ezeket. Félreértés ne essék: a legtöbb vegetáriánus nem ismeri ezeket az adatokat és bár ésszerűek, mégsem ez a legfőbb indoka amiért valaki e táplálkozás mellett dönt.
Nos, az a mennyiségű gabona, amiből egy személynek elegendő mennyiségű húst lehetne előállítani (megetetni egy haszonállattal), ha kenyérként fogyasztjuk el, akkor hét embert lakatna jól. Ez azt is jelenti, hogyha az Amerikai Egyesült Államok takarmánygabona termelésüket emberi fogyasztásra alkalmas gabonával váltanák fel, akkor az Államok jelenlegi népességének négyszeresét tudnák kielégítően ellátni élelemmel. Vagy közelítsük meg kicsit másképp ugyanezt a témát: egy 100 négyzetméteres termő szójabab földön körülbelül 5 kilónyi fehérje terem meg, ami összesen 70 ember fehérjeszükségletét fedezi egy napon át. Ha ezt az 5 kiló fehérjét azonban állatok etetésére fordítják, akkor csupán 2 kiló marhahúst nyerhetünk belőle, amelyből csak 2 ember napi fehérjeszükséglete fedezhető és az is csak szűkösen. A számok ismeretében idealista világképet festhetünk, ha éppen ez lenne a kívánságunk: csupán gondoljunk bele abba, hogy az éhínség könnyen felszámolható lenne a földön, ha takarmánygabona helyett az embereknek termelnénk azt. Minden 1,5 kilogramm kukoricából, amit egy tehén etetésére fordítanak, csupán 130 grammot nyernek vissza húsban, ami a fejlett országokban egy ebéd alkalmával alig elég egy szelet húsra. Ugyanakkor 1,5 kiló kukoricával az éhező országok egy lakóját több napig táplálhatnák…

Látszik, hogy a hús az egyik leggazdaságtalanabb étel. Egységnyi tömegű húsfehérje előállítása hússzor annyiba kerül, mint a vele egyenértékű növényi fehérje termesztése.

Mindez utópisztikusan hangzik. A számolás nem csal, csupán a kivitelezéssel van szervezési, emberi és sok egyéb probléma. A legfontosabb ebből az, hogy ne gondoljuk: a Föld kapacitása nem elegendő a növekvő népesség ellátásához és ezért korlátozni kellene a népesedést. Igazából van tartalék, több is, mint amennyire szükségünk van, csak a források felhasználásán és az elosztáson kellene változtatnunk. Ez viszont nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ahogy Mahatma Gandhi mondta: „A föld elég mindannyiunk szükségletére, de nem elég mindannyiunk mohóságára”.

Az erkölcsi vegetáriánus

Nagyobb számban vannak olyanok, akik tudatosan valamilyen „erkölcsi” okból kifolyólag mondanak le önként a húsevésről. A Húsvétra ajándékozott bűbájos hosszú fülű nyuszi nagyon kedves meglepetés egy gyermek számára. Az már kevésbé, amikor a felnőtt nyulat levágják és finom ebédet készítenek belőle. Én nem tudtam megkóstolni a nyulamból készített pörköltet és haragudtam az egész világra, hogy ilyet tettek velem. Persze, túlságosan kötődtem az állatomhoz és nem okozott volna problémát egy „idegen” nyúl elfogyasztása. Valószínű, hogy így van. De az ember sokszor kerül olyan szituációba, amikor egyszerűen sajnálja az állatot. Rossz belegondolni, hogy az a kis boci, aki az anyja tőgyét keresve érdes nyelvével „becumizta” az ujjamat, pár nap múlva a vágóhídra kerül. Bikának született a szerencsétlen, a gazda nem akarta felnevelni, nem volt szüksége rá és csak „szétrúgta volna az istállót”. Sajnálom a kamionokba összezsúfolt teheneket vagy birkákat vagy éppen sertéseket, akiket végzetük felé visz a halálkaraván.

A húsállatok többsége ipari termelésben él-hal. Csak Magyarországon 4,2 milló sertést, 33 millió baromfit (ebből 15 millió tojó) és 700 ezer szarvasmarhát tartanak élelmezési célra. Ezek nagy többsége ipari, mesterséges körülmények között történik. A Fauna Egyesület megalakulása óta foglalkozik a gazdasági állatok védelmével. Nem a vegetáriánus életmód elkötelezett hívei, csupán a fogyasztók figyelmét kívánják felhívni a visszásságokra, ami a nagyüzemi hústermelésből származik. Tenyésztelep látogatásaik során összegyűjtött tapasztalataikat így fogalmazták meg: „A húsipari cégek reklámjaiban látható idilli kép fényévekre van egy nagyüzemi állattartó telep valóságától, ahol az állatok fehérjetermelő gyárakként, beprogramozott mesterséges körülmények között élik le hosszabb-rövidebb életüket. Bár léteznek Európai uniós szintű rendelkezések a minimum követelmények meghatározására, ezek jóformán csak arra szolgálnak, hogy a jelenlegi helyzetet szentesítsék, és nem arra, hogy az állatok jóllétét biztosítsák.

Jelenleg sincs jogszabály a szarvasmarhák, tejelő tehenek, juhok, kecskék, kacsák, libák vagy halak tartási feltételeiről. A döntéshozók többsége szerint nincs más lehetőségünk, ha az emberiséget állati élelmiszerrel akarjuk ellátni.

Az iparszerű tartási rendszerek mindegyike magában foglal egy vagy több elemet az alábbiak közül:

- az állatok súlyos egészségi problémáknak vagy fizikai szenvedésnek vannak kitéve;
- korlátozzák őket természetes viselkedésükben, gátolják szociális viselkedésükben , amely egyébként fajuk számára természetes lenne.
- ezen felül évente teljesen egészséges állatok millióit csonkítják meg szintén gazdasági racionalitásból : a malacokat kasztrálják, farkukat kurtítják és lecsípik a fogukat, a tyúkok és a pulykák csőrét kurtítják, a bárányokat herélik. Ezek a fájdalmas műtétek az esetek többségében érzéstelenítés nélkül zajlanak.”

Az El Medico szakmai folyóirat egy 1998-as cikkében pedig így írt a gazdasági állatok tartásáról: „Az élet egy tenyészüzemben a következő képpen zajlik: A nemrég született borjakat elválasztják az anyjától. Zsírmentes tejjel táplálják őket, életük néhány hónapját mozgás nélkül, 37 C-os hőmérsékletű istállóban töltik. Ily módon többet isznak, mint egy normális állat inna, ezenkívül fehérjepürét esznek, ami gyorsabban gyarapítja a legjobbnak tartott fehér húst. Létük célját – a vágóhidat – antibiotikumokkal és béta-blokkolókkal, valamint a stressz ennei nyugtatókkal teleinjekciózva érik el.”

Ha nem tudod miért lett valaki vegetáriánus, nézz körbe egy csirketelepen – hangzik az elkötelezett vegetáriánus tanácsa. Úgy gondolom sokan rosszul lennének a látványtól és ha nem is egész életükre, de egy időre nem vagy nehezen tennének húst a tányérjukra.

Ha már a gazdasági állatoknál tartunk, akkor álljunk meg egy gondolat erejére a kísérleti állatoknál. Megannyi kozmetikumot, háztartási vegyszert állatokon kísérleteznek, amiről a fogyasztóknak nincs tudomása. Bár az Európai Unión belül 2004-ben hozott rendelet tiltja a kész kozmetikai termékek állatokon való tesztelését, de az alapanyagok, összetevők ilyen fajta vizsgálata még 2009-ig megengedett. Az EU-n kívülről azonban még számos termék érkezik hazánkba is, amelyek nem esnek ilyen szabályozás alá. Az ilyen kísérleteket a vegetáriánusokon kívül állatvédő szervezetek is elutasítják etikai, erkölcsi okokból. Általában majmokat használnak fel teszteléshez: elektródákat vezetnek az agyukba, megfertőzik őket vagy mérges anyagokat juttatnak testükbe, hogy azok hatásmechanizmusát vizsgálják. Az állatoknak nagy szenvedést okoznak kényszerű haláluk előtt. Évente körülbelül 35 ezer állat pusztul így el csak az EU-n belül. További döbbenetes adat a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals, azaz Emberek az állatok etikus tartásáért szervezet) statisztikájából, hogy az állatkísérletek közel kétharmada hadászati célokat, egyharmada kozmetikai szerek tesztelését és alig 6%-a gyógyászati célokat szolgál. A gyártók egy része, akik nem folytatnak kísérleteket állatokon termékeiket védjeggyel látják el: ez általában egy nyúl embléma.

Forrás: Komplementer Medicina (2006. 2. szám)

A cikk második része itt olvasható.

2007.10.10.