Az étkezéssel is összefüggésbe hozható civilizációs betegségek elterjedése Magyarországon is – felkeltette az érdeklődést a vegetáriánus táplálkozás iránt. A vegetáriánusok nemcsak étkezési szokásaikban, hanem életmódjukban is eltérnek az átlagos népességtől: körükben nem szokás alkoholt és kávét fogyasztani vagy dohányozni, s általában sokat mozognak, sportolnak. A civilizált országok lakosságának táplálkozása az elmúlt időkben nagymértékben változott, mégpedig előnytelenül. Emelkedett az életszínvonal, és ezzel együtt megnőtt az ételekben a hús, a húskészítmények, a zsír, a cukor és a finom kiőrlésű liszt mennyisége. A táplálkozással foglalkozó kutatások felhívják a figyelmet arra, hogy a nagy energiaértékű tápanyagok bőséges fogyasztása, a kelleténél több nátrium bevitele (pl. konyhasó formájában) káros az egészségre. Ugyanígy előnytelen, ha a szükségesnél kevesebb káliumot, magnéziumot, C-vitamint és diétás rostot tartalmazó étel kerül az asztalra. E vizsgálatok szerint az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérzsírszint, valamint a szív- és keringési betegségek összefüggenek a „nyugati típusú" táplálkozási szokásokkal, és jelentősen rövidítik a betegek életét. A növényi anyagokban hiányos étrend ugyanakkor még székrekedéssel is jár, és nagyobb számban jelentkeznek a vastagbél betegségei. 
A vegetáriánus étrend és életmód csökkenti egyes krónikus, nem fertőző megbetegedések gyakoriságát. Előnyei még a több növényi eredetű fehérje fogyasztása, az alacsonyabb energia-bevitel, az alacsonyabb zsír- és koleszterin-bevitel, az értékesebb zsírsavösszetétel, a magas élelmirost- és vitaminbevitel, a megfelelő szintű fogyasztás az ásványi anyagok többségéből.
Kelet- és Délkelet-Ázsiában – nagyrészt vallási-filozófiai alapokon nyugvóan – a vegetarianizmus ősi tradíciókkal bír. Bár megalapítójának Püthagoraszt tekintik, s egyes adatok szerint a görög és latin filozófusok és költők közül sokan, pl. Szókratész, Platón és Ovidius is hívei voltak e táplálkozási módnak, Európában és Észak-Amerikában csak a XIX. században vált szervezetté és tudatossá a vegetarianizmus. Angliában 1811-ben, Németországban 1867-ben alakult meg a Vegetáriánusok Szövetsége. Magyarországon a századfordulón kezdett Vegetáriánus Egyesület működni. A vegetáriánusok aránya az európai és észak-amerikai lakosságon belül kicsi, de növekvő tendenciát mutat. Például 1986-ban Németországban a lakosság 0,8%-a volt vegetáriánus. Az USA-ban jelenleg 7 millióra becsülik számukat.
Maga a vegetarianizmus szó a latin „vegetabilis" („növényi") kifejezésből ered; s a tan évezredek óta ismert, a különböző kultúrákban időről időre felmerül, és a táplálkozáson kívül életviteli követelményeket is támaszt. Elvi alapját az élet tisztelete képezi: az állatokat mint élőlényeket nem szabad elpusztítani és táplálékul felhasználni. A következetesség nem teljes, hiszen a növények is élőlények, és nem lehet rangsort állítani a növények és állatok között. Például a tojást is evő vegetáriánusok nyilvánvalóan nem is gondolnak arra, hogy abban potenciális állati élet rejtőzik.
A fogyasztható élelmiszerek körétől függően, az étrendi szokásokat is figyelembe véve, a vegetáriánusok több irányzatot is követhetnek. A vegetáriánus (magyarul eredetileg: vegetárius) olyan személy, aki nem eszik húst (beleértve a szárnyast, halat és származékaikat), az ovo-lakto vegetáriánus olyan vegetáriánus, aki tojást és tejterméket már fogyaszt, a lakto vegetáriánus nem fogyaszt tojást, de tejet és tejterméket igen, a vegán nem fogyaszt semmilyen állati eredetű ételt (tojás, tej, méz), sőt egyes esetekben nem használ állati eredetű termékeket sem (pl.: bőr, gyapjú, selyem, stb.). A nyersevő olyan személy, aki csak nyersen eszik ételt (kivéve ami egyébként mérgező vagy emészthetetlen), a gyümölcsevő olyan vegán, aki csak gyümölcsöt eszik, zöldséget sem, a pránázó pedig semmit sem eszik, és nagyon keveset iszik (sőt, van amikor még azt sem), a környezetből (levegő, fény) felvett és átalakított energiából él. A makrobiotika nem csak étkezési mód, hanem szemléletmód, életmód is. Alapvetően a táplálékbeli és emberbeli jin és jang energiaegyensúlyra alapszik, rezgésszintekre alapoz. Állati fehérjét eredetileg nem használ. Sok mindent főz, de nem mindig és mindent. A nálunk is divatossá váló AB0 táplálkozás a vércsoport szerinti diéta. A lektinek és az élelmek kölcsönhatása alapján kidolgozott rendszer, a vércsoportra nézve jó semleges és negatív osztályokba sorolva az élelmeket.
A növényi táplálékoknak számos előnyös tulajdonsága ismert. Energiaszegények, fogyasztásuk a kedvező ásványi anyag- és vitamintartalom miatt hasznos. Alacsony nátrium-, magas kálium- és magnéziumtartalmuk a keringési betegségekben védő hatású. A vízben nem oldható diétás rostok kiemelt szerepet kapnak a vastagbélműködés, míg a vízben oldhatók a cukorfelszívódás és a zsíranyagcsere befolyásolásában. Mindezek során a növényi rostok a szervezetet óvják a felesleges energiától is. Jelentősek a többszörösen telítetlen esszenciális zsírsavak, melyek a szervezet számára ugyancsak nélkülözhetetlen tápanyagok. A szabadgyök-fogó antioxidáns (sejtvédő) tulajdonsággal rendelkező karotint, E- és C-vitamint ugyancsak a növényi táplálékok biztosítják.
Forrás: Gastropor
2007.11.21.