Az elmúlt években egyre ellentmondásosabb hírek láttak napvilágot a koleszterin és koleszterintartalmú élelmiszerek élettani hatásaival kapcsolatban. A modern társadalmi berendezkedéssel párhuzamosan szaporodni kezdett a szív- és érrendszeri betegek száma és lázas kutatás indult el az ok-okozati összefüggések mielőbbi tisztázása érdekében. A kísérletek rámutattak, hogy az érelmeszesedési folyamatokban egy zsírszerű anyag, a koleszterin játszik nagy szerepet, így hamarosan kampányok és programok indultak el a koleszterin bevitel csökkentése érdekében.

Kiderült, hogy csak az állati eredetű termékek tartalmaznak koleszterint, míg a növények nem, így a sertészsír, a máj, a disznósajt és a velő háttérbe szorítása mellett a koleszterinmentes növényi alapanyagokra, olajra és margarinra került a hangsúly. Elindult a szívbarát élelmiszerek diadalmenete, és a négy-öt tojásos rántotta is egyre inkább meg kellett maradjon a képzelet szintjén – legalábbis a keringési betegek számára. 

Mitől nő a koleszterinszint?

Sokak számára úgy tűnt, hogy a koleszterinnel kapcsolatos kutatások választ adnak a legtöbb táplálkozással összefüggő keringési problémára. Napjainkban azonban tanúi lehetünk a tojás „rehabilitációjának”, és minden jel szerint a koleszterin-kérdés nem jutott nyugvópontra, sőt – egyesek szerint – egyre szövevényesebb. Számos esetben ugyanis nem mutatható ki szérumkoleszterin-szint növekedés, noha jelentős koleszterin szerepel az étrendben, míg más embereknél igen alacsony koleszterin fogyasztás mellett is emelkedik a vérzsír szint. Mivel magyarázható az előbb említett ellentmondás?

Mindenek előtt magáról a koleszterinről érdemes említést tenni. A koleszterin létfontosságú anyag, amelynek lényeges élettani funkciói vannak a sejtmembránok felépítésében, a szteroid hormonok és a D-vitamin szintézisében és az epesavak képzésében. A szervezet maga is képes előállítani ezt a vegyületet.

A jelenlegi eredmények szerint az érelmeszesedési folyamatot nemcsak a túlzott mértékben bevitt koleszterin befolyásolja, hanem egyéb étrendi tényezők, a lelki folyamatok, a mozgáskultúra, a napfény és az egyéni genetikai adottságok is. Az étrendi faktorok között szerepel a nagymértékű cukor- és kenyérfogyasztás, a telített zsírsavak jelenléte, valamint a védő hatású élelmi rostok, antioxidáns vitaminok és ásványok illetve telítetlen zsírsavak bevitele. Mindezek hátterén válik érthetővé, miért is olyan komplex e kérdéskör. A koleszterin bevitelen kívül ugyanis számos egyéb faktor is döntően hat az érfalak meszesedési folyamatára.

A mérték és a kiegyensúlyozott életmód itt is fontos

Az eredmények szerint a koleszterintartalmú ételek túlzott mérvű fogyasztása önmagában véve is rizikófaktor, azonban ezt képes bizonyos mértékig ellensúlyozni a friss levegőn végzett intenzív fizikai munka (testmozgás) és a napfény hatása. Ez is magyarázza, hogy a régi időkben miért nem okozott súlyos problémákat a zsíros húsfélék és szalonna fogyasztása, jóllehet akkor sem voltak ezek egészséges táplálékok. A zsír az aratási és egyéb munkák mellett elégett a szervezetben, a koleszterin egy része pedig a bőrben hasznos D-vitaminná alakult, így gyakorlatilag alig tudták kifejteni agresszív hatásukat az érfalakra. A modernebb, kényelmesebb életvitel elterjedésével azonban ma már sokkal kevesebbet mozgunk, életünk döntő részét zárt helyen töltjük, így a zsír és koleszterin hatásai gyorsan megjelennek. A nem túl előnyös táplálkozási kultúra tehát megmaradt, de most már az életmód egyéb tényezői sem tudják kompenzálni a káros folyamatokat. A koleszterintartalmú élelmiszerek visszaiktatása az étrendbe nem célszerű, és a tojás „rehabilitációja” sem nevezhető üdvözlendő eseménynek. A korábbi tudományos vizsgálatok helytállóak voltak, de napjainkra tovább bővültek újabb eredményekkel, amelyek segítik a témakör jobb megértését. A következő részben ezekkel foglalkozunk.

Tóth Gábor