A VEGAN ÉLETMÓD EGÉSZSÉGÜGYI ÁLDÁSAI.
Először is azoknak a betegeknek tapasztalatait szeretném elmondani, kik elfogadták tanácsaimat:
1. Sokkal kevesebb nehéz ételeket, bőséges fehérjét fogyasztanak, mint előtte,
2. Ezáltal saját maguk megtapasztalták, hogy gyógyulásuk
sokkal rövidebb idő előtt bekövetkezett,
vagy az előtte gyakran vissza-visszatérő problémájuk
teljesen megszűnt.
Pl. gyakori gyulladások különböző szerveikben,
gyermekeik gyakori megfázása, köhögése, náthája, stb.
3. Rá nevelték magukat a több nyers gyümölcs- és zöldség
fogyasztására, ezáltal kiadásuk is nagy mértékben csökkent, hiszen többé nem vásárolták a vitaminokat,
táplálék-kiegészítőket, stb.
4. Rá szoktatták magukat a kellő mennyiségű folyadék fogyasztására, ezzel is, s az egészségesebb táplálkozással
elérték, hogy többféle gyógyszereket elhagyhattak, pl.
vérnyomás-csökkentőt, vagy reumatikus gyógyszereiket.
5. Sokan elmondták már, hogy „tisztább lett a gondolkodásuk, több olyan dolgoknak tudnak ellenállni,
amit elfogadtak, hogy egészségtelen részükre, erősebbek
lettek lelkileg és fizikailag is, stb.
6. Saját tapasztalatom: 2011-ben térdprotézist tettek a jobb
lábamba, s hazatérve 30 db. véralvadás-gátlót írtak fel nekem, de egy darabot vettem be csak, 29-et nem.
2012-ben a bal csípőmbe tettek protézist, most injekciót
írtak fel véralvadásgátlóként, de azt sem adtam be magamnak.
Mikor 3 hónap múlva kontrollra mentem, becsületesen megmondtam a Tanár Úrnak is, aki műtött. Láttam, hogy meglepődött, s azt mondta: „De szerencséje volt Katalin, hogy a 4.héten nem kapott trombózist”. Nem szerencse ez – Tanár úr, - feleltem, - én másképp táplálkozom. S mi volt a válasz: Igaza van, Ázsiában nem is adnak véralvadásgátlót.
Úgy érzem itt is még jobban tanítani kellene az embereket az egészséges Vegan táplálkozásra.
De ami ennél még komolyabb: 1968-ban műtötték másodszor a bal csípőmet, majd mikor már bot nélkül tudtam járni, elküldtek a hévízi állami kórházba erősödni. A felvevő főorvos úr, dr. Balogh István - keresve a 1,5 éves kori csont-tbc kelevényének
helyeit, többször megkérdezte: ez mikor folyt? S mindig azt feleltem, hogy másfél éves koromban, Édesanyám így mondta, é n nem emlékszem rá. Mindig idegesebben és idegesebben kérdezte, s én mindig ugyanazt feleltem, majd eléggé durván mondta, hogy öltözhetek. Ekkor gondoltam, meg kellene neki mondani, hogy vegetáriánus vagyok, s mondtam neki: Volna egy kérésem. Mondhatom- dörgött a válasz. „Özvegy édesanyám 400 km-re él, s én születésem óta vegetáriánus vagyok .. tovább nem tudtam folytatni, mert a Főorvos Úr rögtön oda jött hozzám, átölelte a vállam, s elnézést kért, hogy idegesen beszélt velem, de ez azért volt - folytatta – mert nem értettem, hogy Ön hogy él? Ha nem mondta meg senki, én megmondom, hogy Ön kicsi korában csont-tbc-s volt, s ez olyan betegség, hogy a gennyes helyeket kitakarítsák, kb. 2 év múlva kiújul, s ez ismétlődik egy párszor, s azután belehal a beteg. Köszönje meg a szüleinek, hogy vegetáriánusok voltak, mert ilyen ember nem él az országban mint Ön, a csont-tbc-sek mind meghaltak.
Meglepetésemre 2012. májusában ugyanezt mondta a székesfehérvári felvevő orvos is, mikor jelentkeztem nála, s mondtam, hogy csont-tbc-s voltam, s csípő-protézisra vagyok bejegyezve. A válasz rögtön az volt: Hogy ilyen nincs. De – mondtam, - itt vagyok én.
Köszönöm a jó Istennek, hogy élek, s hogy tudok járni, s azután a lelkiismeretes orvosoknak.
Ez az áldás az életünkre, ha elfogadjuk a jó Isten tanácsát:
„Néktek adok minden maghozó füvet, és gyümölcstermő fát, az legyen néktek eledelül.