A Táplálékod legyen gyógítód c. könyvem olvasói, s a 26 év alatti sok sok előadásaim hallgatói mind tudják, hogy életemben soha nem fogyasztottam leölt állati termékeket. 
1980. februárjáig nagyon szerettem a sajtot és a tojást, de mikor a professzor Úr- a baloldali carotis-interna szükületemet megállapítva, csak annyit mondott: " jó lesz csökkentei a sót, s bármely pílanatban teljes jobb oldali bénulás következhet be" - ott az OITI ágyán megfogadtam, hogy soha többé nem eszem tojást és sajtot. 1997- tavaszáig igen csökkentett mértékben még volt tejtermék konyhámban, de mikor Ausztráliában ott tartott több előadásaim alkalmával egy kedves magyar úr, beszélt nekem, a margarinok, vajak "tartalmairól", haza jöve azonnal teljesen VEGAN táplálkozó lettem, szívvel-lélekkel. Hiszem, hogy érzéseinkben nagyon fontos, hogy ne csak ésszel, hanem szívvel döntsünk. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy 1980-ban is adott erőt jól dönteni, s 1997-ben is. Köszönöm neki, hogy koromhoz, és régi súlyos betegségeimhez viszonyítva, nagyon jól érzem magam, s meg mertem azt is tenni, hogy a csípő protézisom műtéte után - bár kiváltottam a véralvadásgátló injekciót, - de egyet sem adtam be magamnak, hanem oda adtam a házi orvosomnak. 3 hónap után a kontrollon ezt megmondtam a Tanár úrnak, aki műtött, aki nagyon meglepődve mondta: "Hú, de szerencséje, Katalin, hogy negyedik héten nem kapott trombózist". Nem szerencse - feleltem, - hanem én másképp táplálkozom. S elismerte, hogy igazam van. Tudta Ő is jól, hogy nálam a házban, az állati termékeken kívűl sem vitamintabletták, sem táplálék-kiegészítők, sem gyógyszerek nincsenek. De ugyanigy él a nyúltvelő daganatos kisfiú is már ötödik éve, s játszva, boldogan, mint a többi kis gyerek.A jó Isten mindenkinek szabad akaratot, döntési jogot adott, tehát erre a döntésre mindenkinek saját magának kell eljutnia, SZÍVBŐl- s nem rábeszélésre, erőltetésre.
Elvem, helyes visszatérni az eredeti - a jó Isten által adott édeni táplálékokhoz."